Hogyan szerettessük meg a zöldségeket a gyermekünkkel

Talán elsőre meglepő lehet a tény, de a gyerekek szeretik a legtöbb zöldséget, ha mégis úgy alakul, hogy egy gyerek szinte egyik zöldséget sem fogadja el, azt tekinthetjük egy kialakult szokásnak, aminek érdemes az okát megkeresni és családi táplálkozási szokásainkon módosítani.

Igen, sok esetében a család táplálkozási szokásain is módosítani kell, mert a gyermek egy rendszer, a család része, így csecsemő, valamint kisgyermek korban a jó és rossz szokás origója a első sorban család. 

Néhány gyakorlati tanács:

• Ha a hozzátáplálás megkezdéseskor változatosan mindenféle ízű, állagú és hőmérsékletű zöldséggel megismertetjük, akkor hamar ismerőssé fognak válni ezek az ízek és konzisztenciák és megszereti őket
• Ne ijedjünk meg, ha egy zöldséget elsőre elutasít, kínáljuk meg vele másnap is, ha nem fogadja el, ezt a zöldséget mellőzzük átmenetileg és 1-2 hét múlva ismét kínáljuk meg vele
• Ha a pürés táplálás után a darabos ételekre térünk tegyünk elé akár 3-4-féle különböző zöldséget párolva, főve, vagy ahogy épp elkészítettük, engedjük választani, hadd próbálgassa a különböző színű, állagú, ízű zöldségeket
• Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy ha a BLW módszert (baby led weaning = igény szerinti táplálás) alkalmazzuk és a gyermek megélheti a választás, döntés szabadságát és kompetenciáját, akkor nagyobb eséllyel fog bátrabban kísérletezni
• Ne ítélkezzünk! Ha valamit nem kér, ne szidjuk emiatt, ne kritizáljuk, ne okozzunk lelkiismeretfurdalást (“pedig ez olyan egészséges” “dehát anya ezt neked főzte”). Maradjunk nyugodtak és semlegesek, vagy egyáltalán ne kommentáljuk, vagy mondhatjuk azt, hogy “látom a brokkolit most nem kéred, nem baj holnap is megkóstolhatod, ha lesz kedved”.

A szélsőséges pozitív érzelmeket is érdemes a táplálkozáshoz kötni (“milyen ügyes vagy, hogy megetted” “anya nagyon boldog, hogy mindent megettél”). Ezzel terhet tehetünk a picire, kialakulhat benne egy összekapcsolás, hogy ennie kell, hogy anya boldog legyen. Ha mi lazaságot árasztunk az asztalnál, ő is lazán, játékosan kezeli a táplálkozást és egészséges kapcsolata lesz vele.

• Nagyon fontos, hogy a kisgyerek mit lát. Ha az asztalnál mi rendszeresen más eszünk, mi nem kérünk a zöldségből, salátából, biztosak leszünk, hogy gyermekekbe kódolt ismétlő mintázat miatt ő is azt akarja majd enni mint mi. Hiszen a természetben is azok a kisállatok maradnak életben, akik megtanulják szüleiktől, hogy azt eszik, amit ők. Tehát, ha esetleg idáig mi magunk is kevés zöldséget fogyasztottunk, akkor növeljük a mennyiséget, minden táplálkozásba építsük be zöldséget valamilyen módon: salátaként, köretként, hozzávalóként, vagy akár nyersen. Ami a mi tányérunkon van, az a gyerekek számára mindig érdekes.
• Az hozzátáplálás kezdetén, majd a kisgyermek korban (de lényegében élethosszig) a cukor minimalizálása (legjobb teljes elhagyása), a só mennyiségének ésszerű, csökkent mennyisége segíthet abban, hogy a gyerekek lágyabb, természetesebb ízeket is megszeressenek. Ha rendszeres nagyon édes vagy sós ízekhez jutnak, akkor egy párolt karalábé lágy semleges íze nem lesz vonzó számukra.
• Játszunk az állaggal. Sokszor nem az adott zöldség ízét kerüli a gyermek, csak éppen abban a formában számára nem ízletes. Ha párolva nem kérte, megkínálhatjuk pürésítve és fordítva, vagy nyersen reszelve, mindezt életkornak és rágási képességeinek megfelelően.

Reméljük hasznosnak találtad ezt a cikket, hozzátápláláshoz ajánlott etető szettjeinket itt találod.